Életének 68. évében elhunyt Ládi Balázs Sajószöged polgármestere.

1944. október 15-én született Sajóörösön, feleségével Judittal 39 évet élt házasságban, 3 leánygyermekük és 3 unokájuk született. Eleinte Sajóbábonyban tanult, mint vegyész ipari tanuló, majd a Tiszai Erőműnél, illetve a Tiszai Vegyi Kombinátnál dolgozott. Ez idő alatt a debreceni Vegyipari Technikumban szerzett technikusi oklevelet. 1969-ben került az államigazgatásba. A volt Mezőcsáti Járási Tanácsnál helyezkedett el, mint igazgatási előadó, majd a hejőkeresztúri Községi Közös Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára volt. 1983-ban diplomázott az Államigazgatási Főiskolán igazgatás-szervezőként, majd 1994-ben másoddiplomát szerzett önkormányzati gazdálkodás szakon.

Az 1990-es Helyhatósági Választások óta Sajószöged polgármestere, a Tiszaújváros és Térsége Önkormányzatai Területfejlesztési Társusás elnöke, majd a Tiszaújváros Kistérség Többcélú Társulása alelnöki teendőit is ellátta. Az Ő munkásságának köszönhetően Sajószöged a térség legvirágzóbb települése lett. A Község infrastruktúrájának kiépítésén felül munkásságának gyümölcse az országban egyedülálló EU-s Zászlópark, mely 2004-ben hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásának alkalmából épült, a Sportöltöző és Közösségi Ház, a Vállalkozói Park, az Egészségház, a tartalék erőmű telepítése, a szociális ellátó rendszer megerősítése, az intézmény-hálózati felújítás. Szorgalmazta a zeneiskolai oktatást, a fúvószenekar és a helyi sajtó megszületését. Mindig arra törekedett, hogy az emberek ne elhidegülten éljenek egymás mellett, hanem egy valódi, egymást segítő, összetartó közösséget szeretett volna kovácsolni. A helyi közösségi élet megerősítését célozta a legendás Szögedi Falunapok és a Gyermeknapi rendezvény, a Big Band Fesztivál, a szépkorúak méltó ünneplése, a sportélet fellendítése. Eleinte a TVK SC-ben, majd a mezőcsáti csapatban labdarúgóként, később Leninvárosban edzőként tevékenykedett. 1982-ben, vagyis idén 30 éve „igazolt át” Sajószögedre csapatvezetőként. A Sajószöged Községi testedző Kör alapítója, támogatója, szakosztályvezetője. A mérkőzésekről szóló rövid és velős nyilatkozatai élményszámba mentek. Mindig, mindenhol ott volt. Árvíz idején szervezte a védekezést, pakolta a homokzsákokat, éjszakánként járta szeretett települését, figyelve a vízállást.

Munkásságát áthatotta az alázat, a végtelen emberszeretet, a segíteni akarás, a jóra való törekvés. Iránytű volt mindannyiunk számára. Számos elismerése közül a legmagasabb fokozatú a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt, azonban ő mégis a „Sajószöged díszpolgára” címre volt a legbüszkébb. Szerénységét jól példázza, hogy amikor kitüntették, így nyilatkozott: „...ezeknek a fejlesztéseknek a kivitelezése nem az én érdemem. Nekem csak ötleteim és elhatározásaim voltak, de ezeket a sajószögedi emberek támogatása, munkája nélkül nem lehetett volna véghezvinni. Akik ismernek, biztosan elhiszik, hogy nem a kötelező udvariasság mondatja velem: én ezt a kitüntetést is úgy tekintem, mint a falu közös munkájának elismerését.” Szíve családjáért és Sajószögedért dobogott, és a Szögediek ezt tudták. Szerették, és mindig bizalmat szavaztak neki, kiálltak mellette, amikor kellett. Az utóbbi egy évben nagyon beteg volt, azonban akkor is tette a dolgát. Úgy, hogy az emberek ne lássák, ne tudják... Mikor megkérdezték, hogy betegségében mi a legnehezebb számára, Ő így felelt: „...az, hogy még oly sok teendőm lenne. Még olyan sok emberen kellene segítenem, mert egyre több a boldogtalan ember.” Rendületlenül hitt abban, hogy ha az egymás iránti szeretet vezérli cselekedeteinket, akkor minden akadály legyőzhető. Most már föntről figyeli a falu fejlődését, az unokái cseperedését. Nagyon hiányzik. Nyugodjon békében.

A gyászoló család és Sajószöged Önkormányzata